Nagyszabású gálaműsorral emlékezik a Budapesti Operettszínház a magyar operett megteremtője, Huszka Jenő halálának 50. évfordulójára. Az ő Bob herceg című műve volt az első e műfajban, mely külföldön is nagy sikert aratott. De ki is volt a komponista?

Huszka Jenő Szegeden született 1875.

április 24-én. Apja, törvényszéki bíró

hegedülni taníttatta, de Jenő a zongorát

választotta, amit önszorgalomból tanult meg.

Érettségi után, Szegedről Pestre kerülve beiratkozott a Zeneakadémiára, Hubay és Koessler tanítványa lett. Mivel apja ragaszkodott ahhoz, hogy valami rendes foglalkozása is legyen a zenei tanulmányai mellett, 1896-ban a jogot is elvégezte.

Kinevezték a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumba fogalmazógyakornoknak, de egy év szabadságot kért, és Párizsba utazott. Ott próbajáték után felvételt nyert a Lamoreux zenekarba, ahol elsőhegedűs, majd koncertmester-helyettes lett.

Visszatérve Magyarországra, munkába állt a minisztériumban, ahol későbbi szövegírójával, Martos Ferenccel egy szobában dolgozott. Érdekesség egyébként, hogy a következő évek ugyancsak népszerű librettistájával, Bakonyi Károllyal viszont diákéveiben lakott egy albérletben.

Martos egyik verse megjelent a Hét című folyóiratban. A költemény címe: Bob herceg. Ennek alapján született Huszka-Bakonyi-Martos munkája operettje, mely 1902. december 20-án került színre a Népszínházban, egy kis kezdő primadonna, Fedák Sári főszereplésével. A mű fantasztikus sikert aratott, ez volt az első olyan magyar zenés darab, melyet külföldön is játszottak.

A Bob herceg bebizonyította, hogy magyar zeneszerzők munkáit is érdemes a színházak műsorára tűzni. A bemutató másik következménye: Fedák és Huszka között fellobbant a szerelem, ami azzal ért véget, hogy a kis színésznőből percek alatt óriási sztár, a mágnások rajongott kedvence lett.

A Király Színház 1903-ban már eleve Huszka-operettel, az Aranyvirággal nyitotta meg kapuit. Ezen a művön Bakonyi kihagyásával, egyedül Martossal dolgozott. Az Aranyvirágot, egy török-korabeli mesén alapuló zenés játék, a Gül Baba követte 1905-ben. Ebben az operettben számos sláger született, és egyben az a nóta, ami mint magyar népdal került a köztudatba: "Darumadár fenn az égen"…

Ezt követően 1919-ig csak jelentéktelenebb Huszka-munkák készültek. Ehhez a kor és magánéletének zűrzavarai is hozzájárultak. Elvette főnöke lányát, aki gyermekeivel sem törődve látványosan csalta férjét, ami végül is kínos válóperhez vezetett. Másrészt Huszka hivatali tevékenységet is végzett (atyjától átvett filozófiája: "Komponálásból nem lehet megélni!"), s ez egyre jobban lekötötte. Az iskolai zeneoktatás fejlesztéséért harcolt, és azért, hogy a Zeneakadémián ne csak a zongoraszakon legyen tanárképzés. Az államapparátusban végül minisztériumi tanácsos, méltóságos úr lett.

Mindezek ellenére 1919-ben végre megszületett Huszka máig is legnépszerűbb operettje, a Lili bárónő. Hosszadalmas munka után mutathatta be a művet a Városi Színház, miután szerzőtársa, Martos Ferenc Svájcba emigrált, és csak sűrű levélváltással - háborús időkben? - készülhetett el a mű.

És ezután 20 éves Huszka-csend következett. Nem komponált, hanem a szerzőtársai, a magyar (sőt majdan nemzetközi) zeneszerzők jogvédelmével foglalkozott. S ez irányú tevékenysége olyan elismerést aratott, hogy a Magyar Zeneszerzők Szövetségének elnöke lett, sőt több világszervezet elnökségébe is beválasztották.

A hallgatás 1939-ig tartott, amikor, a II. világháború előestéjén mutatták be a Magyar Színházban az Erzsébet című Huszka-Szilágyi operettet. Mivel a magyaros témát az idegen elnyomás elleni tiltakozásnak tekintették, a darab politikai vihart kavart, de végül is óriási sikert aratva több százszor került színre. Ebben az operettben hangzott el: "Szegény magyar nép, téged vihar tép!", valamint a Petőfi versből írt dal, a "Szeptember végén", no meg néhány Huszka örökzöld, például a "Délibábos Hortobágyon".

Ezt követte 1941-ben a Gyergyói bál (szabadságharcos téma), majd 1942-ben elkészült a Mária főhadnagy. Fényes Szabolcs, az Operettszínház akkori igazgatója örömmel műsorára tűzte, de a hatalom immár betiltotta a darabot. Hosszas könyörgés, protekció utáni szaladgálás és némi kompromisszumnak köszönhetően mégis színre kerülhetett.

Huszkát egyre keményebben támadta a jobboldali sajtó. Darabjai mellett azért is, mert mint a magyar zeneszerzők jogi képviselője az üldözött zsidó komponistáknak is jogdíjat fizet. Pedig a németbarát tollnokok szerint, ez időben a zsidóknak már semmiféle joguk sincs... Huszka erre minden társadalmi megbízatásáról lemondott.

A háború vége felé házát lebombázták, '45-ben új lakást kapott, a nyugdíjasok életét élte második feleségével, Arányi Máriával és fiával.

1954-ben a Magyar Rádió felkérésére daljátékot írt, majd 1955-ben a Fővárosi Operettszínház unszolására elkészült utolsó, Szabadság, szerelem című operettjével. Ennek szövegkönyvét Jókai műve alapján Háy Gyula és Fischer Sándor írta. Máig is emlékezetes slágere: "Doktor úr, a maga szíve sose fáj?".

A XX. század hajnalán Huszka elsőként használt új magyar hangot az operett műfajában. Általa lett világhírűvé ennek a műfajnak a magyar ága. Az ő nyomdokán járt Kacsóh, Lehár, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Ábrahám, Zerkovitz, Eisemann és a többiek is. Talán ő tudta legjobban, és legkövetkezetesebben a verbunkos hangot, a magyar táncritmust, a palotást, a csárdást, a népies műfajt beépíteni a sikeres bécsi klasszikus operett bevált formakeretébe.

1960. február 2-án hunyt el. Most, ötven esztendővel később a Budapesti Operettszínház egy nagyszabású gálával idézi meg alakját, s természetesen legismertebb slágerei is felcsendülnek a teátrum sztárjai előadásában. A műsor az emléknap után február 21-én két alkalommal is megtekinthető.